A rég lapjai.: 2011

Sosem én imádok

Sosem kart kitárok

Sosem inkább barna

Mindig inkább sárga

Nektek inkább falba

Inkább sárgalázba

Rátok nem jön lepra

Átok sem jön rátok

Engem összevertek

Téged összevertek

De mi mostmár

Összeverjük őket

Mi már téged várunk

Én már csak rád várok

S elmondtam már sokszor

Én sohasem imádok

Most elolvasom rátok:

Jőjön öljön átok

Ha ti még nem mondtátok

Hogy sohasem imádtok

Valamikor a szakmunkásképzőben

Átsikít az útálat

Mint megveszett vad állat

Kinek kedve varangyos

Lelke pedig híg langyos

Sokszor bújik el a búban

Elvegyül a nyugtatóban

Szappanhabos csoportképek

Rá tanyákból barmok néznek

Síkos takony okádék máz

Sikoltás gyötör meg láz

Szétszakítom mind a képet

Az élet seben kapjon léket

Kiszakadó torka véres

Kibuggyan de kése éles

Debrecen,valamikor a kiképzés alatt

Elszáll a léghajó
Szétpukkanó vágyhajó
Álom suhan vágyak álma
Hajók szakadt vitorlája
Gyermek kedvenc játékszere
Siratja mert eltört s vele
Szerte siklott minden álom
Nincs ki úr legyen a vágyon
Tanácstalan mert mi haszna
Elszált hite szappanhabja

Valamikor,a nyolcvanas évek végén

Egy szívnek mondom:...........
Egy arcnak mondom:néztelek
Egy észnek mondom:józanodj!
Magamnak mondom:ej ej szerelem...

A nyolcvanas évek végén

Virág fűből kandikáll
A világ sárga virágoknak áll
Benne mind a szeretet
Galambokat lány etet

Kék ég füvek fák között
Sötétség a fény fölött
Szeretni kell egyszerű
Mint Kis Herceg ez együgyű

Széttapossa gyűlölet
Nem terem meg szeretet
Undorodva megtapos

A nyolcvanas évek végén